KáR kategória bejegyzései

Folyamatosan, kőrkörösen ismétlődő veszteség.

KáR

Gyökszó

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök. Második szint. Elágazás: áR.

Fogalomkőr: Kőr

A szófaj: Főnév

Megjelenése: Kár, káros, károsít, kárhozik, kárhoztat, kárál, káricál.
Jelentése: 

Leírás:

KáRál, folyamatosan magát ismételve, állandóan visszatérő módon KáR-t kiált. A KáR maga a megtörtént esemény. Aki kárál, ezt az eseményt előre, kinyilvánítja, kikiabálja, állandóan kőrkörös módon visszatérve, megismételve.

Ne kárálj te asszony állat, neked megyek kaszával
Kikerülsz a temetőbe, találkozhatsz anyáddal[1]

A KáR gyök töve az „áR”, gyökszó. Lehetett Ká-eR és Kö-eR A káráló folyamatosan az áR-al böködi[2], a hallgatóságát. Ez az ÁRA annak, hogy részt vett a KáR okozásban, vagy azt nem előzte meg. Ez az „ár” manapság mindenben megjelenik, többek között a bolti termékekben, a cselekedeteinkben.  Manapság a termék értékének kifejezője, pénz formájában jelenik meg.
Kialakulása: 

Eredet: 

KáRDravida: karinál (veszteség, rossz < „fekete nap”> Ősmagyar: kárall (veszteséget szenved)> Ómagyar: kár (veszteség)

Források:

[1] Előadó: Fejbőr, Szövegíró: Petrovity Zorán

[2] Szúró szerszám. Bőr átszúrásra használta bőrös.