Ógörög kor kategória bejegyzései

A görög nyelv, kialakulása, sok szálon kapcsolódik a mai magyar nyelvhez. A szópárhuzamok száma meghaladja a négyezret, míg a finn kis erőltetéssel éri el a hétszázat.

Ógörög kor

Ógörög kor

  1. e. 800 – i. u. 1800

Magyar –Ógörög gyök egyezések kora

Az ógörög nyelvet annak különféle nyelvjárásait az ókori Görögországban i. e. 800 – i. e. 300 között beszélték. Az ógörög nyelvbe beágyazódott a Kopt nyelv, ami nem más, mint az utolsó beszélt egyiptomi nyelv.

A görög nyelv, kialakulása, sok szálon kapcsolódik a mai magyar nyelvhez. A szópárhuzamok száma meghaladja a négyezret, míg a finn kis erőltetéssel éri el a hétszázat.

A Görög nyelv és a magyar nyelv kölcsönösen módosították egymást. Az ógörög kezdeti nyelvjárások több szót átvettek az az ős egyiptomi Kopt nyelvből, ami leginkább magyar gyökökkel rendelkezik. A görög- macedón nyelvátvétel, és a Pannoniában beszélt (ősmagyar) nyelvek – macedón kölcsönhatása oda vissza módosításokat eredményezett. Ennek a többszörösen összetett folyamatnak az eredménye az ógörög-magyar nyelvkapcsolat. Az első évezredben megjelenő görög műveltség rányomta a bélyegét a pannon nyelvekre. Megjelentek a HUN az AVAR és a MAGYAR nyelvekben a görög hatások, ugyanezek visszafele is, a macedón kapcsolattal folyamatosan alakították az ógörög nyelvet. Az ógörög hangok jó része elemezhető a magyar tájszólási hangokra jellemző módon. A magánhangzók, kiejtése szinte megegyezik a magyarral. Megjelennek a rövid és hosszú, a zárt és nyitott magánhangzók ép úgy, ahogy azt a mai magyarban igyekeznek elfelejtetni. Vannak (voltak) magyar nyelvjárások, ahol egyes hangokat magas szinte sivító hangon ejtettek, ez jobbára egyes népzenei anyagokban érhető utol. Ez a kiejtési forma jellemzője volt az Ógörög nyelvnek is.  Na és még egy jellemző közös forrás a hexameter. Ezt az ógörög-magyar nyelvi párhuzamot érdemes lenne részletesen feltárni.

Az ógörög írásrendszer a mai magyar írásrendszer és a rovásírások között lényeges eltérés van. Az Ógörög korra jellemző gyökkapcsolat hangja legjobban mégis a rovásokban lelhető fel. A szótárban feltárható ógörög- magyar hangkapcsolat jelölésére használom ezt a kort.

Gyűrű

Gy-R

Gyökhangpár kapcsolat: Gy-R, G-R, K-R, 

Kiejtve: GyéRö, GyéeR, GyéRö, GyöRö,

Gyökszó: GyűRű

Gyökkapcsolat: GyaR, GyáR, GyeR, GyéR, GyiR, GyoR, GyöR, GyőR, GyuR, GyüR, GyűR

Elágazás: GyűR> GyűRű

Szóbokor gyök szint: Harmadik szint

Jelentése: KeRek, KaRika, KöRbe

A szó fajtája: Főnév

Fogalomr: KőR

Gyökpár: Györ-GyüR, GyűR-GyúR

Leírás: GyűRű = A KőR, sávos kerülete. A kerület egy bizonyos, szélességében és mélységében  meghatározható sávja.

Kialakulása: GyűRű> GüR-osz (Ógörög kor > Kerek) átírás Gy> G

Eredet: GyűRű =Ősmagyar > Elágazás GüR -osz = Ógörög kor. GyűR= Ősmagyar > Elágazás RiNg= Latin FO Rovás

Források:

Czuczor-Fogarasi:
GYÜRŰ, GYÜRÜ, (1), (gyűr-ű, rokonok vele a hellen guroV, latin gyrus, török jüzük, magyar kör stb.); fn. tt, gyűrű-t. 1) Általán, test vagy tárgy, mely kerekre, gömbölyűre van alakítva, mely kört képez, valamit körülvesz. Nap- vagy holdfogyatkozás gyürüje. Gyürüt látni az égő gyertya körül. Száj gyürüje. Kék gyürü a szem körül. Gyürükbe fonódott kigyó. 2) Szorosb és szokottabb értelemben karikaféle szer, ékesség, eszköz. Arany, ezüst, vas gyürű az ujjakon. Köves gyürü. Karika gyürü. Pecsétlő gyürü. Függönyt tartó gyürük. Lánc gyürűi. Jegygyürű. Ajándékgyürű. Koldus-táska vállán, arany gyürű ujján, nem illenek öszve. (Km.). Az aranyból nem lesz gyürü, hacsak öszve nem verik. (Km.). Gyürüt húzni az ujjra. Gyürüt viselni. Gyürüt forgatni, váltani. 3) Bonctanban jelenti a testnek különféle köralaku részeit, milyenek: gyürügaratizom, gyürüporc, gyürüsérv stb. 4) Némely növényeken gyürünek mondják azon virágokat, melyek gyürü gyanánt kerítik a növény szárát, s egymástól bizonyos távolsagban állanak.

(2), (gyűr-ű) fn. tt. gyűrűt. Bizonyos növények faja: fekete gyűrű, v. feketegyűrű-jávor (acer tartaricum), néhutt, pl. a Duna mellékén sürje v. sürgyefa; vörös gyűrű, v. vörösgyűrű-somfa (cornus sangvinea); gyürüfű, máskép: farkasboroszlán (Daphne mezereum); vörösgyűrű fű, máskép: aranyos ritkaréj (solidago virgaurea); a sür vagy sarj szótól vették nevezetöket. Bővebben…

Velő

V-L

Kiejtve: Vé-Lö

Gyökszó: VeLő

Gyökkapcsolat:  VaL, VáL, VeL, VéL, ViL, VoL, VöL, VuL, VüL

Elágazás VeL> VeLő

Szóbokor gyök szint: Vall

Jelentése: Amivel vall.

A szó fajtája: Főnév

Fogalomr: Belső, valaminek a belseje, a lényege.

Gyökpár: VaLó- VeLő, VaLa-VeLe

Leírás: Ebből a szóból származik az ógörög velő szó: μυελού

Kialakulása:  VeLö> ősmagyar> túlélő szó

Eredet: VeLő> Ősmagyar > müelosz (Ógörög kor) > müel-osz> görög -osz elvonás > mü > görög ejtéssel= V > átirás= VeLo> magyar Tájszó > Velő

Források: Görög jelentése, görögül kiejtve: Velő, magyar hangzással.

Czuczor- Fogarasi:
(bel-ő ?) fn. tt. velő-t, tb. ~k. harm. személyraggal: veleje, ritkán: velője. 1) Az állatok sipcsontjaiban és csontüregeiben rejlő sejtszövetes és lágy tömeg. (Medulla. A növények belsejében létező hasonló test neve szék, pl. bodzaszék). Csontvelő, ökörvelő. Kiszedni a velőt. A marhavelőből ételt, kenőcsöt késziteni. 2) Különösebben am. agyvelő. (Cerebrum). 3) Átv. valaminek belső lényege, fontos mivolta. Ez a dolog veleje. Nem a dolog kérgét, hanem velejét fejtegetni. Csak most jutottunk a dolog velejére. A dolog természeténél fogva alaposan vélhetjük, hogy a velő nem egyéb, mint belő v. belű, vagy is belrész, ami a csontok belét képezi. Igy lett a közepet jelentő latin medium-ból hasonló észjárás szerint a medulla (“dicta quod in ossibus media sit.” Fabri Thesaurus). Hogy a b és v mint szervrokonok váltakoznak, tudvalevő dolog. Egyébiránt Budenz J. szerint vogul nyelven: valem, déli vogul ny. vualm, osztják ny. vedem, votják ny. vďjim, finn ny. ytime stb. Továbbá Vámbéry Á. szerént csagataj ny. jilik (medulla), mejin (cerebrum), oszmanli ny. ilik (medulla), bejin (cerebrum).

Előfordulások:

velő
velős
évelő
mivelő
kővelő
névelő
nevelő
agyvelő
cetvelő
kedvelő
nevelői
velőzik
csévelő
velősít
velőtlen
évelődik
könyvelő
nevelőné
velocitas
velőnemű
csontvelő
hajnevelő
marhavelő
mivelőnap
önmüvelő
sernevelő
velőtorta
velővájó
műkedvelő
művelődik
nevelőház
velősödik
velőszedő
gerincvelő
levéloldal
művelődés
nevelőanya
nevelőatya
velőpiszka
velősítés
velősödés
földmivelő
füvelőhely
népkedvelő
velőgombóc
harckedvelő
kertkedvelő
művelődési
rendkedvelő
bányamivelő
nyelvművelő
munkakedvelő
nevelőszülő
virágmívelő
hajnevelő fű
könyvkedvelő
nevelősködik
műkedvelőség
újságkedvelő
nevelőintézet
gyermekkedvelő
gyümölcskedvelő
művészetkedvelő
agyvelőgyulladás
valóságbarát
vaóságkedvelő