Szófaj kategória bejegyzései

A szófaj a szavak osztályozása.

ab

Gyökhangja: “B”

aB

 

Gyökszó> szó">Kéthangú gyökszó> aBElavult gyök

 

Gyökkapcsolat> aB, áB, eB, éB, iB, oB, öB, uB, üB   FO> Ba, Bá, Be, Bé, Bi, Bo, Bö, Bu, Bü

 

Szóbokor gyökszint: Első szint

 

Jelentése: Bent

 

Fogalomkőr: Be

Szó fajtája: Képző

LeírásaB FO Be> aBa, Ba> aBBa hangsúlyosan bele és benne! Az aBba aB nélkül nem egész, ha bent van akkor közelit az egészhez. A hangsúlyozás gyöke. A gyökösszetételekben az eredeti gyökhangnak vagy gyökszónak a hangsúlyozása.

Előfordulások:

Gyökhang gyökösszetétellel történő hangsúlyozás: “b” + aB = baB, “h” + ab= haB, “sz” + aB= szaB, “r”+aB= raB, ide sorolható elavult gyökök: caB, daB, faB, gaB, kaB, jaB,  stb.

Gyökszó összetétellel történő hangsúlyozás: tág> tágaB, új> újaBb, híg> hígaBb, aBlak, aBrak,  stb.

Kialakulása: “B” > aB

Eredet: Ősmagyar

Források: Bővebben…

SzéR

SzéR

 

Gyökszó> Mértékgyök> Elavult gyök

Gyökkapcsolat: SzaR, SzáR, SzeR, SzëR, SzéR, SziR, SzoR, SzöR, SzüR, SzuR

Szóbokor gyök szint: Második szint

Jelentése: TéR,

A szó fajtája: Főnév

Fogalomr: SzëR

Gyökpár: SzaR-SzáR, SzeR-SzéR

Leírás: Elválasztott dolog, sorozat, terület neve.  Az egész lényege, sűrűje, kivonata. A sűrűje a SzüRü, helyének a neve.

Kialakulása: 

  • SzéR> Ősmagyar, SzéRü,= a környező földeken megtermelt gabona, tárolásának és feldolgozásának a helye. > gabonaSzéRű
  • SzéR> Ómagyar, SzéRdék= tejétel A tejből elválasztott savós tej régi magyar neve.

Eredet:  SzéR : Ősmagyar

Források:

Czuczor-Fogarasi:

(szér-ü) fn. tt. szérü-t, tb., ~k. Keményen levert, kivált agyagfölddel megtömött kisebb-nagyobb kerületű térség a mezei gazdák majorjaiban, vagy tanyáin, hol a gabonát nyomtatni, csébelni és szórni szokták. Szélesb ért. ide tartozik azon tér is, hová a nyomtatni vagy csépelni való gabonát öszvehordják. Nyílt, kerített szérü. Asztagokkal rakott szérű. “Miként forgószéltől szérőben (ex area) elragadtatott por.” (Bécsi cod. Ozeas. XII.). Régies és tájdivatos kiejtéssel: szérő v. szűrű. Ha eredeti magyar szónak tekintjük, alakja azt mutatja, hogy az ő v. ű képző, a gyöke szér, és hasonló a gyürű, gyöpű, csöpü, lapu szókhoz. Továbbá ha azt veszszük alapul, hogy a szérü tért (latinul area) jelent, úgy látszik, gyöke szér nem egyéb, mint a tompább nyelvhegyi hanggal kiejtett tér, és így szérü am. térü, t. i. hely. Vagy pedig, mivel a magyarok ősi szokás szerint a gabonát csűrökben, vermekben (sírokban) tartják, azt is vélhetnők, hogy szűrű am. csűrű, vagy síru, azaz csűrökkel, sírokkal ellátott tér. Egyébiránt rokonnyelveket vevén tekintetbe, legközelebb áll hozzá a mandsu sori (Boden zum Aufbewahren des Getreides, Kornboden), mongolul pedig szűrű am. szín, (Schoppen, Remise). Vámbéry társunk szerént az ozmanli szergi szőnyeg, melyen az árucikkek kirakatnak, szer-mek (kiterítni) igétől, és a csagataj szergü sík hely, vagy sík tér, hová bizonyos nedves testek száritásra kiteríttetnek.

szó magyarázat
böszér
orszér
szér
szérdék
szérfelettiség
széria
Szérók Capricorni (állat)
szérő
szérum
szérum akcelerátor Faktor VII (biokémia)
szérum glutamát-oxálacetát transzamináz (SGOT) Aszpartát aminotranszferáz.
szérum hepatitis vírus Hepatitis B vírus.
szérum prothrombin konverzió akcelerátor (SPCA) Faktor VIi.
szérum reactio / reakció Szérumbetegség.
szérű A falusi gazdaság egyik legfontosabb színtere volt. Itt helyezték el a gabonaasztagokat “Nyár-éjszakán a grófi szérün. Reccsen a deszka-palánk…(Ady Endre: A grófi szérűn, 1907).
szérű Az a térség (többnyire a gazdasági udvar végén vagy mögött), ahol régen a gabonát csépelték, azaz körbehajtott lovakkal kitapostatták. Szérűskert.
szérül
szérül
teszér
viszér

Szó

A szó

A szavak egymástól való megkülönböztetése, csoportosítása, a szójelentésen kívül, a tudományos nyelvészetben, többféle szempont alapján történik.  A jelenlegi nyelvészeti vizsgálatok a magyar nyelvben, a szójelentés-szóalak összefüggéseit, az alak-jelentés viszonyt tárgyalja. Ez a vizsgálati forma nem teszi lehetővé a gyökelemzést, mivel a gyöknek, nem jelentése, hanem szóképe van. A magyar nyelv gyöknyelv, ezért nem alkalmazható rá, a más nyelvekben használatos „morfémák” elvonása, mert ebben az esetben legfeljebb szótövet, s nem gyököt kapunk! A szótőnek pedig nincs szóképe, csak jelentése. Bővebben…

SzaR

SzaR

Gyökszó

Gyökkapcsolat: SzaR, SzáR, SzeR, SzëR, SzéR, SziR, SzoR, SzöR, SzüR, SzuR

Szóbokor gyök szint: második szint

Jelentése: Bélásár, ürülék. Szleng> értéktelen, bűzös, rossz, rosszízű.

A szó fajtája: főnév

Fogalomr: Sorozatos melléktermék.

Gyökpár: SzaR-SzáR, SzaR-SzëR

Leírás:  A lét fenntartásához szükséges folyamatok, mellékterméke.

Kialakulása:  Ősi eredetű magyar gyökszó. Ősmagyar.

Eredet:  szó">Ősszó> Ősmagyar> Magyarkor
A léthez, felhasznált táplálék megmaradt része. 

A lét folyamat az élet folyamata. Fenntartásához folyamatosan élelemre van szükség. Ez az élelem a táplálék. A mai “élet” fogalmán túl ide tartozik a kozmikus létezés is. Bővebben…

Gyök, Szótag, Morféma

Gyök, Szótag, Morféma

A Gyök nem Szótag és nem Morféma!

A gyök után, a szótag is elítéltetett a magyar nyelvtudományokban. Ma Magyarországon a hivatalosan tanított nyelvtudományokban a szótag „kiveszőben” levő szóelem, a mai hivatalos nyelvészet szerint „morféma”. Valahogy így fogalmazzák meg: „Szótagokkal a nyelvhasználat során szóban és írásban egyaránt találkozhatunk, bizonyos gyakorlati szerepük van[1].” Véletlenül sem mondja azt, hogy a magyar nyelvben a szó meghatározó, értelem hordozó eleme. Ma már a szótag fogalmát is annyira elmossa a tudományos nyelvészet, hogy még a nyoma se maradjon, ami esetleg valamikor hasonlított a gyökre. A Szótag fogalom lejáratása, elhanyagolása, oda vezet, hogy a szavaink ragozott szerkezete teljesen átalakul, helyette a tanult szavak, szófogalmak jelennek meg, ezzel ellehetetlenítve a magyar nyelvet, vele az embert, a népet. Az átfogó morféma megnevezésénél a szótag helyett a tőmorféma kifejezést használja a nyelvtudomány. Az egész nyelvrendszerünkben a mai tudomány feladta a ragozó nyelv alapjait, az új „Nyugati típusú” nyelvrendszer kialakításával.

A hivatalos álláspont a következő: „A nyelv, rendszert alkot. Egységei: fonéma, morféma, lexéma, szintagma, szöveg”

Ebben a rendszerben, kitagadtatott a gyök, elárultatott a szótag, meghazudtolt a rag, felfordult a mondat!

A tudomány elengedte a „Szótag” fogalmát is. Az új rendszer még ma sem talál olyan magyar szót, ami alkalmas lenne a gyökfogalom elrejtésére, ahogy azt szeretné, ezért jelenik meg a „Morféma”, de még itt is kénytelen a „tő” kifejezést használni, ami nagyon hasonló szóképet alkot a „gyök” szavunkkal.

A ragozó nyelv gyökhasználatához, szüksége van az emberi agynak a kiegyensúlyozott (két-agyféltekés) gondolkodáshoz a szóképre, az adott gyökszókép megjelenítésére.

A ragozó nyelv lényege, hogy a gyökök, egymás után történő rakogatásával, egyes eredeti gyökök (tövek) írás és kiejtésbeli alakja, megjelenése, a helyesírás kialakításával megváltozik, átalakul. Az új írási szabályok okozta, átalakulásnak megfelelően, a szavak sorrendjében az előforduló hangtorlódások, hangkiesések, hangmódosulások, jelentős módon nem változtatják meg az eredeti, első, második, vagy többedikként, elhelyezett gyök szóképét, csak a megjelenését, eleinte az írását, majd később hozzá igazítva[2] az új helyesírásnak megfelelő kiejtést is. A ragozás során létrejött új szóban a sorba rakott szóképfogalmak együttesen, az új szóra jellemző módosult képet hoznak létre. A magyar nyelvben, ezért értünk meg olyan szavakat is, amit esetleg soha nem használtunk.

Tehát az agyunk megérti az újonnan ragozással létrejött szó jelentését.

Ez a magyar ragozó nyelv varázsa.

Látható, hogy az új szó mindig a hozzá toldott raggal, jön létre. A nyelvünk ezért ragozó nyelv.

A nyelvünkkel foglalkozó elődeink nem véletlenül szokták mondani, hogy a magyar nyelv, nem kivonó, nem elvonásokon alapuló, hanem hozzáadó nyelv. A fenti szabályrendszer (itt konkrétan a szintagma) többek között ezt az alapértéket is sérti. Ezzel lehetetlenné teszi a nyelv gyökrendszerének fejlődését, az eredeti gyökszavak jelentés és valódi képi ismeretét.

Az is látható, hogy az adott szóba beépült ragok elvonása nem lehetséges, mivel a majd kétszáz éves ragozás helyetti toldalékolás, eltakarta a toldalékká lett gyökszavak eredeti jelentését, szóképét, ennek az oka a gyök megjelenés módosulása. Az új szavakba beépült gyökszavak, melyek a ragok, már toldalék formájában, a beépülő eredeti gyök értelmét eltakarva, elfelejtve kerültek be az adott szóba.

Már ezért is hamis az az állítás, ami a toldalékok elvonásával próbál az eredetitől eltérő jelentést tulajdonítani egy szónak. Sajnos ma már ezt tanítják.

Az meg már tudatos csalás, ha ezt a csonka a szót, vagy morfémát, egy más nemzet szavához, morfémához teszi hasonlóvá!

Csalás azért, mert aki ezt a morféma hasonlóság vizsgálatot végzi, az tudja, hogy mi a morféma.

Tudnia kell, hogy az a csonka szótő a magyar nyelvben nem morféma, hanem egy megváltoztatott gyök, amihez eredeti formájában tartozik egy szókép, mely szóképet toldalék alakjában is hordoz.

Csalás azért is, mert a csonka gyök önállóan, a szóról leválasztva, nem biztos, hogy hordozza az eredeti gyökképét megváltozott toldalék formájában. Az így leválasztott szókép nélküli toldalék már tanult jelentéssel bír. Ez a tanult jelentés alkalmassá teszi a toldalék előléptetését morféma szóelemé, ami lehetőséget biztosít más nyelvekből történő származtatásának bizonyítására.

A szavainkban megjelenő toldalékok értelemadó gyök képe határozhatja meg a toldalékolás utáni szó gyökét. Csak ilyen módszerekkel lehet a magyar nyelvet vizsgálni.

A toldalékolás a nyelv átalakításának egy állomása, már ez a fogalomkőr is jelentős mértékben torzítja a nyelvünket[3].

Ezzel szemben a morfémák és toldalékok sokkal szűkebb, tartományban, vagy egyáltalán nem rendelkeznek szóképpel, csak előre betanult jelentéssel, vagy alkalmazási szabállyal a helyes használatáról. Ez a kemény tanulással rögzült tudás az agy egyik felét veszi igénybe.

Tehát a gyök a magyar nyelvben a legkisebb szóképpel rendelkező értelmes[4] szó.

A Szótag a szabályrendszer része, a szó első szótagja, lehet gyök, a többi szótag csonka, vagy módosult gyök.

A Morféma, a szó egy eleme. A morféma, lehet gyök, szótag, de a fogalomkörébe tartozik minden jelentéssel[5] bíró szóelem is.

[1] http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/magyar-nyelv/magyar-nyelv/a-szotag-es-a-morfema/a-szotag-es-a-morfema  (2015. július 29.)

[2] A nyelvújítás elengedhetetlen „érdeme” ez a folyamat, ami tudatosan, szervezett módon, megváltoztatja, átalakítja a nyelvünket. Eleinte, csak a régi szavaink írására alkotott helyesírás, később az ezekhez igazított kiejtés lett az elvárás az iskolában. Ez a kettős hatás már megváltoztatja az eredeti szavunk jelentését. Többek között ez az egyik oka annak, hogy minden szavunkra legalább egy másik is létezik, ahol csak egy értelem találkozik a szavakban. Ez a folyamat a mai napig zajlik, ezért tanulja a magyar nyelvet nehezen az új generáció, mert mindig jobban és jobban távolodunk, a gyök, és az eredeti ragozó nyelvtől.

[3] Olvasd a „Toldalék” című fejezetnél.

[4] Értelmes= Értelmet adó. Amit magyarul értünk alatta.

[5] Jelentés= Egy adott szó tanult jelentése.

NK

NK hangpár

N-K

Hangpár> Kötött hangpár

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: eNKá, eNKö, NöKá, NöKö

Gyökszavai: Nak, NáK, NeK, NéK, NiK, NoK, NöK, NuK, NüK

Megjelenési formái: anNaK, enNeK, csóNaK,  inNáK,   Nánika, stb. Képzők, ragok. Beépültek ősi szavakba: CsóNaK, foNáK, aNaKonda, aNaK, NeKtár, NiKé, aNiKó, veroNiKa, baJNoK, rozsNoK(1), putNoK, töNKöly, koNKoly, stb.
Kötött mássalhangzó párosként a mieNK fogalomkőr meghatározója. AnyáNK, apáNK, mieNK, lelkünk, nyelvünk, ami bennüNK-van, részüNK, továbbá, a végtagjaiNK: szemüNk, lábuNK, kezüNK.  Továbbá a súlyos csapások képét fogalmazza meg: TaNK, töNK, tuNK, TöNKre, TöNKrezúzzad, ráNKmért, vagy mindkét fogalmat egyszerre: áldozuNK, uruNK, szabaditóNK. Az NK a mai magyar nyelvben a többesszám első személy jele.

Szóbokor:  Eredet: Ősmagyar> töNKöly, NeK -ed, NeK -tár

Fogalomkőr: szó">Határozószó.> Jelentése: mieNK, mindig ami közel van hozzánk, ami része a sokszor fájdalmasan hiányos egésznek. A csoNK.

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

 

Magyarországon több település régi nevei. Gyökszavak, a mai magyar nyelvben határozóragként jelennek meg. Határozott keménységet, pontosságot, helyet, stb., jelentenek.

(1) Régi durva növény magyar neve. Pontosabban Magyar rozsNok.

Képzők

Képzők

A mai hivatalos, akadémiai nyelvtanítás szerint a szavaink alkotása közben toldalékokat használunk.
A toldalékok első helyén, közvetlenül a szótő után a képzők állhatnak.

A képző az a toldalék, amely megváltoztatja a szó jelentését, gyakran a szófaját is. Új szót hoz létre, amely beletartozik a szókészletbe. A szavak képzőkkel való ellátását szóképzésnek, a létrejött szót pedig képzett szónak nevezzük.

A képzők fajtái:

  • Igeképző: -z, -l, -ll (falaz, csodál, kevesell)
  • Főnévképző: -ás, -és, -ság, -ség, -mány, -mény (tanulás, keresés)
  • Melléknévképző: -s, -i (iskolai)
  • Főnévi igenévképző: -ni (menni, jönni)
  • Folyamatos melléknévi igenévképző: -ó, -ő (író, repülő)
  • Befejezett melléknévi igenévképző: -t, -tt (megírt, olvasott)
  • Beálló melléknévi igenévképző: -andó, -endő (tanulandó)
  • Határozói igenévképző: -va, -ve, -ván, -vén (futva, menvén)
  • Gyakorító képző: -gat, -get, -dogál, -degél, -dögél (olvasgat, ütöget)
  • Kicsinyítő képző: -ka, -ke, -cska, -cske (fiúcska)
  • Műveltető igeképző: -tat, -tet (olvastat, kerestet)
  • Visszaható igeképző: -kodik, -kedik, -ködik (mosakodik, fésülködik)
  • Ható igeképző: -hat, -het (het, mehet)
  • Fosztóképző -tlan, -tlen, -talan, -telen (ártatlan, szótlan)

A képzőket a képzett szófajok alapján csoportosíthatjuk.

Igeképzők:

  • Igeképzők igéhez: olvasgat, nevettet
  • Igeképzők névszóhoz: sokall, falaz

Névszóképzők:

  • Főnévképzők igéhez: nézés, sütés
  • Főnévképzők névszóhoz: halász, kertész, barátság
  • Melléknévképzők névszóhoz: hazai, iskolai
  • Melléknévképzők névutóhoz: melletti
  • Melléknévképzők határozószóhoz: lenti, tegnapi
  • Számnévképzők számnévhez: negyed, negyedik

Igenévképzők:

  • Igéhez: írni, író, írott, írandó, írva

Czuczor-Fogarasi:

KÉPZŐ (2)
(kép-ez-ő) fn. tt. képzőt. A nyelvtudományban különösen így nevezzük azon szórészt, szóhangot vagy hangokat, melyeknek segitségével a nyelvszellem más új fogalom kifejezésére más új szót alkotott vagy alkot, pl. ,él’ igéből: élés, élet, élő, élénk, éldel, élv, élemény, élelem, eledel, eleség stb. melyekben az -és, -et, -ő, -énk, -del, -v, -emény, -elem, -edel, -eség szóhangokat képzőknek nevezzük, melyekből újabb képzők segitségével újabb fogalmak jelölésére ismét újabb szók származhatnak, pl. élénk-en, élénk-ség, éldel-et, élv-ez, élelm-es, élelm-ez stb. stb.