Gyökhangpár kategória bejegyzései

Gyökhang-párok
A nyelvünkben megjelenő gyökök, kötött gyökhang-párokból keletkeznek. Ezeknek a gyököknek a magyarázatával foglalkozik ez a szótár.
Legalább két típusa ismert:
1. Kiejtés szerinti kötödés.
2. Gyök-kapcsoló kötődés.

SzR

SZR hangpár

SZ-R

Hangpár

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: eSZeR, SZöeR, eSZöR, SZöRö

Gyökszavai: SzaR, SzáR, SzeR, SzéR, SziR, SzoR, SzöR, SzüR, SzuR

Megjelenési formái: SzaRu, SzaRv, SzáR László, Szertelen, SzeRves, SziR, SziRom, SzoRzat, SzöRzet, SzuRkál.

Szóbokor: SzëR

Fogalomkőr: Sorozat

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

SzaR<>RaSz> RaSz> raz, oroszban=levált elszakadt, a magyar FN szó változat leírása. RaSzSz= Egy fajon belüli kisebb csoport, akik a többiektől különböző öröklődő sajátságokkal rendelkeznek.

Szóösszetételben ritka: SZR Egy kattintás ide a folytatáshoz….

NK

NK hangpár

N-K

Hangpár> Kötött hangpár

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: eNKá, eNKö, NöKá, NöKö

Gyökszavai: Nak, NáK, NeK, NéK, NiK, NoK, NöK, NuK, NüK

Megjelenési formái: anNaK, enNeK, csóNaK,  inNáK,   Nánika, stb. Képzők, ragok. Beépültek ősi szavakba: CsóNaK, foNáK, aNaKonda, aNaK, NeKtár, NiKé, aNiKó, veroNiKa, baJNoK, rozsNoK(1), putNoK, töNKöly, koNKoly, stb.
Kötött mássalhangzó párosként a mieNK fogalomkőr meghatározója. AnyáNK, apáNK, mieNK, lelkünk, nyelvünk, ami bennüNK-van, részüNK, továbbá, a végtagjaiNK: szemüNk, lábuNK, kezüNK.  Továbbá a súlyos csapások képét fogalmazza meg: TaNK, töNK, tuNK, TöNKre, TöNKrezúzzad, ráNKmért, vagy mindkét fogalmat egyszerre: áldozuNK, uruNK, szabaditóNK. Az NK a mai magyar nyelvben a többesszám első személy jele.

Szóbokor:  Eredet: Ősmagyar> töNKöly, NeK -ed, NeK -tár

Fogalomkőr: szó">Határozószó.> Jelentése: mieNK, mindig ami közel van hozzánk, ami része a sokszor fájdalmasan hiányos egésznek. A csoNK.

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

 

Magyarországon több település régi nevei. Gyökszavak, a mai magyar nyelvben határozóragként jelennek meg. Határozott keménységet, pontosságot, helyet, stb., jelentenek.

(1) Régi durva növény magyar neve. Pontosabban Magyar rozsNok.

KL

KL hangpár

K-L

Hangpár> Kötött hangpár 

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: KáeL, KöeL, KáLö, KöLö

Gyökszavai: KaL, KáL, KeL, KéL, KiL, KoL, KöL, KuL, KüL

Megjelenési formái: Kal, KaLap, KaLapál, KaLán, KaLács, KáL,KáLd, KáLdi, aLkáL, ásKáL, irKáL, KeL, KeLL, KeLet, kiKeLet, KeL, széKeL, felKeL, kiKeL, KeL, KeLl, előKeLő, KuL, faKuL, KuLcs, KüL, KüL, KüLd, KüLdönc

Szóbokor: KeL, (Kel a kenyér)

Fogalomkőr: KeL (felkel, kikel)

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra.

 

RV

RV hangpár

R-V

FO> V-R

Hangpár> Kötött hangpár 

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: eRVé, RöVé, eRvö, eR

Gyökszavai: RaV, RáV, ReV, RéV, RiV, RoV, RöV, RüV, RuV

Megjelenési formái: RaVasz, RaVatal, dRáVa, meReV, ReVe, RéV, RéVed, keReVet, RiVal, RiVális, RiVás, RoVó, RoVás, RoVat, iRóVessző, iRoVány, RöVid, RuVa.

Szóbokor: Ró(V)

Fogalomkőr: Ír

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

RÜVID, RÜVIDEJT
tájdivatosak és régiesek ,rövid’ és ,rövidít’ helyett; l. ezeket. “De a választottakért, kit választott, megrövidejtette a napokat. Müncheni codex. (Mark. XIII.).

ROVÁS (1) (rov-ás) fn. tt. rovás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Szabatosan véve, cselekvés, melynél fogva valamit rovunk. Rovással foglalkodni. Rovásban kicsorbúlt a kése. Hibásan végezni a rovást. 2) Kevesbbé szabatosan am. rovat, azaz, vonal, huzal, metszet, melyet a rovó alakít, továbbá azon bot, melyre holmit felróni szokás. Számot, mennyiséget mutató rovás. Hosszú rovás. A rováson följegyzett robotok száma. Elveszteni a rovást, eltéveszteni a számot; mondják különösen a viselős nőkről, midőn lebetegedésök idejét hibásan számították ki. 3) Bizonyos tartozások, adók, számadások neme, melyeket fel szoktak róni, azaz jegyezni. Sok van a rovásodon, am. sokkal tartozol, vagy sok csinyt követtél el, mikért lakolnod kell. Szólj igazat, ne hazudj rovásra. (Km.). Rovásra enni, inni. Mások rovására tenni, igérni valamit. A régi iratokban igen gyakran ravás alakban találjuk. “Továbbá ír Báthori uram az vármegyékre ő felsége akaratjából, hogy az ravók kezében szolgáltassák ezennel az ravást, az artikulus szerént járjon el te kegyelmetek az ravásban.” (Levél 1578-ról. Szalay Ág. 400 m. 1.). “A dicatoroktól és perczeptoroktól számot vött volna kegyelmetek, sokan közőlök defraudálják az országot a szokás és az végezések felett is rójják az embereket, sőt kimondhatatlan rút és szokatlan abususokkal szedik is az ravásokat, csaknem annyit vévén magok szükségére is az szegénységtől némelyek, mint az felvetett ravás maga tenne.” (Gr. Eszterházy Miklós nádor. 1633.) 4) l. ROVÁSFA. 5) Átv. tréfás ért. kivigyorított fogak sora. Mutatja a rovást.


*ROVÁS (2) erdélyi falu felső Fehér megyében; helyr. Rovás-on, ~ra, ~ ról.


*ROVÁSFA (rovás-fa) ösz. fn. Botnemü fa, melyet rovásul használnak. Különösebben, kétfelé hasított fapálczika, melyekre az iránt nem tudó köznépnél s csaplárosok a bort vagyis az elvitt bornak itcze számát, a mészárosok a húst, a pásztorok a marhák számát stb. szokták följegyezni, s egyik felét maguknak tartják, a másik felét pedig az illető félnek (adósnak, tulajdonosnak) adják.


*ROVÁSOL (rov-ás-ol) l. ROVATOL.


*ROVÁSPÉNZ (rovás-pénz) ösz. fn. Bizonyos kulcs szerént kivetett adó, melyet az illetőre rárónak.


*ROVAT (rov-at) fn. tt. rovat-ot, harm. szr. ~a v. -ja. 1) Bizonyos szilárd testbe metszett barázdaforma vonal. Rovatok az ablakrámán, az ajtón, az asztal karimáján, a kőszobron. Fába, kőbe, vasba vésett rovatok. 2) Jegyzékül metszett vonal, különösen számjegyek. Rovatok szerént beszedni az adót. 3) Bizonyos lapnak két párhuzamos vonal közötti fiókja, oszlopa. Bevételi, és kiadási rovatok a számadó könyvben. Az anyakönyvnek, az iskolai bizonyítványnak rovatai. Némely rovatokat beiratlanul hagyni. Ezen jegyzéket más rovatba kellett volna irni.
Tájdivatos kiejtéssel: rovát (sőt ,rovátk’ és ,rovátol’ szókban általánosan is). Épen ily kiejtésüek fuvát, porgolát, korczolát, korlát; melyek közől kivált az utóbbiakat s szokás már megszentesítette. Mindezek t. i. részint élő, részint elavult igékből képzett, és elvont értelmü nevek, milyenek: szövet, divat, hódolat, karczolat, torlat stb., melyeket így ejteni: szövét, divát, hódolát, karczolát, torlát, az elemzés ellen elkövetett hiba volna; azonban a miket a divat általában elfogadott, azokon nem változtathatunk.