RöG

RöG

Gyökszó> Mérték gyök> Hanggyök>

Gyökkapcsolat: RaG, RáG, ReG, RéG, RiG, RoG, RóG, RöG, RőG, RuG, RúG, RüG, RűG

Szóbokor gyök szint: Második szint.

Jelentése: Kipörgetett anyag.

A szó fajtája: Főnév

Fogalomr: folyamatos ismétlődés

Gyökpár: RoG-RöG, RöG-RőG

Leírás: A helyéről kipörgett anyag.  Az eke kipörgeti a földet. PöRöG. Az víz a folyómederben a követ, a hantot, esetleg az aranyat.  Ebből lehet kőRöG, a földRöG, az aranyRöG, A hódobálásnál hóRöG. Ilyen a RöGhegység.
Magyarkor, hangutánző: düRöG, düböRöG, csöRöG, höRöG, zöRöG.

Kialakulása: A forgatott, pörgetett, össze-kopott, száradt, ragadt, kifordított (elválasztott) anyag. Ősi magyar szó.

Eredet: Előmagyar: RöGŐsmagyar: elágazás!roge = ragadt (összeragadt)> ómagyar: RöGMagyarkor: RöG
Források:

acélrög
aranyrög
böcörög
cinrög
csörög
csöröge
döbörög
dödörög
dörög
dörögd
dübörög
dürög
dürögés
eldörög
elgörög
elpörög
ércrög
fürög
fürög
görög
görögmű
görögös
görögül
gősörög
hórög
hörög
hőröget
kidörög
kihörög
ledörög
legörög
lődörög
möcörög
nyürrög
örög
pörög
rög A földkéreg része, amely a környezettől törésekkel elkülönül. A kiemelkedő rög – a sasbérc, a lesüllyedt rög – a földszerkezeti árok.
rög (1)  Apró megalvadt vérdarab az erekben, amely rendszerint az ér falára tapad, és akár el is zárhatja az eret; vérrög.
rög (2)  Átvitt értelemben: Sírdomb, sírhalom; az a hely, amely egy eltemetett koporsó fölött magasodik; sírrög. A régi csatatér szélén még felismerhetők a rögök buckái. A temető egy részén friss rögök sorakoznak.Lehet: Szülőföld, haza, az a település, város, falu, ahol születettünk és felnőttünk; annak környéke, tája, stb.
rögbi Ld. rugby. Rugby angol város nevéből, amelynek iskolája kezdeményezte ezt a játékot.
rögcukor
rögény
röges
röghegységek Hegyvidékek, ahol a törésekkel felszabdalt földkéreg kiemelkedő és megsüllyedt részei váltják egymást (természetföldrajz)
rögöly
rögös
rögösen
rögtön
rögzés
rögzik
rögzött
sórög
sürög
ürög
ürög
ürögd
zörög