Busztrofédon
Pallas Nagylexikon szerint:
Görög: ökörfordulvás (ökörfordulás), – szabadabban: barázdás írás.
A görögök régi írásmódja, melynél váltakozva jobbról balra és: balról jobbra történt – az ökröknek a szántás alkalmával való járásához hasonlóan – az írás. Kezdetben ugyanis a görögök, mint a keleti népek nagy része jobbról balra írtak s csak későbben fordították az irányt visszára. A busztrofédon írás átmenet volt a korábbiról a későbbi írásmódra. Régi felirataink között több barázdásan írott frigiai inskripció[1] van.
Anagramma
Pallas Nagylexikon szerint:
Görög: valamely szó vagy egész mondat betűinek fordított sorrendben való olvasásából vagy egészen szabad összecseréléséből alkotott új szó vagy mondat.
Visszafelé olvasásból csinált anagrammák:
Amor = Róma; Aktit Tuketjer= Rejtekút Titka (Jókai Páter Péter c. regényében).
A betűk szabad összecseréléséből álltak elő a következők: lumenorbi = Berolinum (Berlin), centum oculi = Montecuculi, Rodosto = Ostorod stb.
Az anagrammákat v. titkos jelül használták, mint p. Jókai említett regényében, v. Tompa, midőn az 50-es évek elején községe nevének anagrammája alatt írt: Rém Elek = Kelemér; vagy pedig bizonyos jelentőséget fűztek hozzá.
Az anagramma keletről terjedt el Európában, hol főleg a XVI. és XVII, században divatozott; nálunk a hitvitázók egymás nevének v. műve címének betűiből csináltak csúfolódó anagrammákat. A nagyon elterjedt anagrammákat külföldön többen össze is gyűjtötték.
A mai nyelvoktatás nyelvi játékként tekint rá.
Fonák írás
A szótári jele: FN
A fonákírás nem busztrofédon és nem anagramma.
Keletkezése a hibás olvasási irányból adódik. A rövid gyökhangokból, álló rovásokat, más népek a saját szokásaiknak megfelelően fordítva, visszafele olvasták. A visszafele olvasott szavak, eredeti magyar jelentését az olvasók betanulták. Így fordulhat elő, hogy a világban jelenleg is rengeteg olyan gyökszó van, aminek az eredeti, vagy fonák alakja magyar.
Ezt azért lehet kijelenteni, mert a más nyelvekben megjelenő gyök, az adott nyelvben csak egy jelentéstartalommal bír, de a magyarban annak a jelentéstartalomnak a szóképével rendelkezik!
Szókép a gyökszó meghatározó tulajdonsága!
Más népek a betanult fonák szavakat a nyelvi fejlődésük során összeolvasták az eredeti irányból olvasott szavakkal, ez vegyes olvasatot hozott létre. Ennek az eredménye, hogy megjelentek olyan összetett szavak melyeknek az olvasata vegyes olvasási irányból keletkezett.
Ez a Fele-fonák írás, jele: FF
A Pannoniában az elharapózott latin olvasási szokásokkal kiejtett magyar nyelvű beszéd és a rovások, latinos átírása nem követte a magyar rovás kiejtését, így a latin írás csak a rendelkezésére, álló karaktereket[2] tudta használni a rovások értelmezéséhez. Az első évezredben a kárpát-medencében megjelenő latin elírások a bizonyíték arra, hogy itt a honfoglalás előtt a maihoz nagyon hasonló nyelvet beszéltek, és azon már írtak!
[1] Frigia: Phrügia, latinosan Phrygia, egyes magyar változatokban Frügia, Frígia, akkádul Muski egy rövid életű ókori anatóliai államalakulat volt, amely Urartu meggyengülésével párhuzamosan emelkedett fel, ám alig három évtizeden belül áldozatul esett a kimmerek támadásainak. Phrügia lakói a phrügök (más változatban frígek) voltak.
Phrügia Anatólia nyugati részén, a Halüsztől nyugatra, Lüdia és Müszia keleti szomszédságában alakult ki, majd a mai Törökország jelentős részét megszerezte maga számára. Fővárosa, Gordion később arról lett nevezetes, hogy Nagy Sándor itt vágta el az ún. „gordiuszi csomót”.
A hagyomány három phrüg királyt ismer: a trójai háború idején élt Mügdónt, illetve a történelminek tekinthető Gordiaszt és fiát, Midaszt. (Egyes források a Hadészben örök szenvedésre ítélt Tantaloszt is phrüg uralkodónak nevezik.) A mítosz szerint Gordiaszt jóslat alapján választották királlyá, és ő alapította a fővárost, Gordiont. Szekerét, ami elsőként juttatta fel a főisten templomához, áldozati tárgyként kiállította.
Inskripció: beírás, beíratás.
[2]Gergely Tibor összeállítása: [latin írásmód <jelentés> kiejtés]
a ejtése: mint a magyar á, amely azonban latinban lehet rövid is
(szótárak jelölik csak a különbséget)
[fama <hír, közvélemény> fáma]
e ejtése: e vagy é; (szótárak jelölik csak a különbséget)
y ejtése: i, vagy görög eredetű tulajdonnevekben ü;
[Pinus sylvestris <erdeifenyő> pinusz szilvesztrisz]
ae ejtése: é; [Asarum europaeum < kapotnyak > azarum européum]
oe ejtése: ő; [Oedipoda coerulescens < kerepelő sáska > ődipóda cőruleszcensz]
némely esetben külön o+e hangokat jelöl, ezt néha a helyesírás is jelöli
[poëta <költő> poétá]
s ejtése: sz; [Cornus mas <húsos som> kornusz mász]
[Sus scrofa <vaddisznó> szusz szkrofa]
c ejtése: magas magánhangzók (e, i, ae, oe, y) előtt c, minden egyéb esetben k;
[Carabus violaceus <kékfutrinka> karabusz violáceusz]
ti ejtése: ci, ha utána magánhangzó következik és nem áll előtte s, t, x,
minden egyéb esetben ti;
[Helix pomatia <éti csiga> hélix pomácia]
[Hepatica nobilis <májvirág> hepatika nobilisz]
qu ejtése: kv; [Quercus cerris <csertölgy> kverkusz cerrisz]
gu ejtése: ha utána magánhangzó áll gv;
[Pinguicula vulgaris <lápi hízóka> pingvuikula vulgárisz]
ch ejtése: k(h); [schola <iskola> szk(h)olá]
a kialakult gyakorlat szerint azonban a szó első magánhangzója előtt k, különben h
[Chelidonium majus <vérehulló fecskefű> kelidónium májusz]
[Echium vulgare <terjőke kígyószisz> ehium vulgare]
ph ejtése: f; [Elaphe longissima <erdei sikló> eláfe longisszima]
i ejtése: i, [Picus viridis <zöld küllő> pikusz viridisz ]
de ha két magánhangzó között áll, vagy szó elején áll és magánhangzó követi, akkor ejtése: j.
[Maius <májusi> májusz] [Iapetus japetusz]
rh ejtése: r, [Rhinolophus ferrumequinum
<nagy patkósorrú denevér> rinolófusz ferrumekvinum]
Like this:
Like Loading...
