KoR

KoR, KóR

Gyökszó: KoR

Gyökszó: KóR, Pusztagyök.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök szint: Második szint. Elágazás: oR.

Jelentése: A KoR az a Kör amit a nap, a kőrforgásával végez. A nap körforgása alatt múló idő. A KoR előrehaladott idős, a KóR, a kőrfolyamat vége, a folytatás már egy új KöR

A szó fajtája: főnév, időhatározó.

Fogalomr: Kör

Gyökalkotó: oR

Gyökpár: KoR-KóR KoR-Kör, KöR-KőR

Leírás

  1. KoR
    • Hangutánzó: korog, korrog, korgat, korogtat, korgatyú, korczog, korhog, kornyikál, korty, kortyog, kortyan, kortyándi.
    • Kőr: korba, korbács, korcz, korczolat, kornyad, korong, korsó, korfonyál, korlát, kormány, koroglya, korona, korittó (kereksajt).
    • Kor, időhatározó: Kiterített időszak. Ős-kor, Ó-kor, stb. Egy időszak. A kerek egész idő, egy része.
    • Időgyök: ekkor (e-kor)akkor (a-kor), gyakori, mikor, valamikor, stb.
  2. KóR
    • Kór. Betegség egy része. Gyöke a korság szónak. Kóros beteg. Aki gornyad, gornyadozik, az kóros. Aki gornyad az görbül. Ha görbül, akkor, kőr.

Kialakulása: 

Eredet: dravida:  kirl, kuru= idő, kör> ősmagyar: kor= idő> ómagyar: kor= idő, időszak, az idő egy szakasza.

Források:

Czuczor Fogarasi: Jelent kerek alakot, vagy kerek mozgást, melynek alapját a k mint görbeséget, az r pedig mint terjedést jelentő teszi, s az egész oly testek vagy mozgások elnevezésére alkalmaztatott, melyek görbedést, kereket, gömbölyűséget képeznek.

Megjegyzés: k= kerület, r= sugár.