A
A hang
A, hang a nyelvünkben uralkodó hangosztály szerint a mélyekhez, vagyis vastagokhoz tartozik.
A szokás két egymástól alaposan különböző a hangot ismer: zárt és nyíltat.
A zárt, valamint a nyílt, lehet rövid, vagy hosszú.
- Zárt rövid „a”van ezekben: harang, akarat;
- Zárt hosszú „a” ezekben: aara, amaara.
A felső vármegyék, Hont, Bars, Nógrád stb. a zárt rövid a helyett nyílt röviddel élnek, s a magam nálok mägäm, harag häräg, hangokat használják.
Nyílt hosszú á van ezekben: kár, vár, tár; mely mindenkor ékezettel íródnak. Megjegyzés: A magyar nyelvet, nyelvújítóink, a német és zsidó nyelveket beszélők, a politika által műveltebbnek tartott rétegek, alakították, ezért a mai Indoeurópai mintára igyekeztek a művelt beszédből elhagyni az; „aa, ä” hangokat, és ezért ezek betűi kimaradtak a magyar ABC-ből. A szótárban Czuczor ezt így fogalmazta meg.[1]
- Az ékezetest áhosszú tagot tesz a versmértékben: ád, ár;
- Az ékezet nélküli mindig rövidet: hamar, magyar;
- De hosszút, ha utána ugyanazon szóban két mássalhangzó következik adna, vannak.
- Ugyanez a törvénye minden hangnak.
- A zárt rövid aigen rokon a rövid o hangzóval. A régieknél
- Arad=Orod;
- Tihany=Tichon;
- Bihar=Bihor.
- Dunántúl: háza, látnahelyett hallani: házo, látno.
- A Nyelvújítási: álmadat, álmodot; lakadalom, lako